Labda és háló

Amikor a labda beleütközik a hálóba, visszapattan. Nem tud átmenni rajta. Találkozik vele, érzi, hogy áthatolhatatlan számára. Bárhogy is próbálkozik, mindig visszajön.

Azonban eljön a pillanat, amikor a labda az érintkezés pillanatában egybeolvad a hálóval. Eggyé válnak. Nincs külön labda meg háló, ők egyek. Így és csak így tud megtörténni, hogy - bár kívülről azt látjuk mintha lyukat ütne a hálón és továbbmegy - valójában eggyé válik a hálóval és az átengedi tovább; feljebb; magasabb szintekre! 

Már nem pattan vissza, mert megvan az a képessége, hogy eggyé váljon! Már nem labda többé, de nem is háló. Mindegyik és egyik sem igazán. Több is és kevesebb is azoknál. Most már szárnyal, repül, élvezi.

 Erre vágyott mindig! Át a hálón és tova a messzeségbe! Emelkedik fel a magasba! Érzi, hogy ez az igazi szabadság! Érzi a szelet, ami lágyan simogatja és vele örül. 

Sok időbe telt mire erre ráérzett. Mire rájött, hogy nem erőltetni kell a hálón való áthaladást, hanem eggyé válni vele! 

Most a színe is megváltozott! A szivárvány minden színében pompázik! Már nem is labdára emlékeztet, hanem fénygömbre, ami mindenkire ugyanúgy szórja fényét! 

Ragyog és pompázik! Fényével ragyogásra hívja társait!