Felismerések

A felismerések azért felismerések, mert

• rájöttem, hogy eddig ezt csináltam, vagy
• rájöttem, hogy ezért csináltam ezt...

Most, hogy rájöttem, már nem kell ugyanúgy csináljam. Amikor látom, hogy az a cselekedet, amit évek óta ismétlek, nem vezet sehova nyugodtan változtathatok rajt! SŐT!!

Ha minden felismerést változás/változtatás követne, megváltozna a világ!!!! Ezt komolyan mondom!

A felismeréseket nem ajándékba kapjuk. Hosszas lelki munka van mögöttük/ vagy nem.

Amikor meditáció, vagy akár hosszas "töprengés" után, de az is lehet, hogy csak úgy a semmiből, látszólag minden előzmény nélkül megjelenik egy felismerés, akkor nagyon tudunk neki örülni.

Ilyeneket mondunk, hogy: Jé! Tényleg! Meg : Hú de jó! Most már értem.

Vagy: Szóval ezért...!

Általában ez után szoktuk elrontani az egészet. Örülünk a felismerésnek, tudomásul vesszük, viszont úgy éljük tovább az életünket, mintha az meg sem történt volna!

Ez óriási hiba!!!!

Ez minden reményünk halála. Remény arra, hogy jobb lesz, remény arra, hogy a felismerés után minden megváltozik. El kell keserítselek: nem fog. A felismerés jel. A jelet meg kell érteni, és itt jön a lényeg: utána aszerint cselekedni!!!!!

A legtöbbször ez szokott elmaradni, nálam is. Aztán meg csodálkozom, hogy nem lesznek jobbak a dolgok....

Pedig CSAK a Tettek maradtak el! A felismerés megvolt, a megértés megszületett, csak éppen nem teszek semmit, hogy változzon a dolog.

A felismerések mindig érzésből (szívből, lélekből, megérzésből - nevezd ahogy akarod) jönnek, nem agyalásból. Agyból/egóból nem tudsz felismerni semmit. Viszont lehet, hogy hosszas agyalás előzte meg, mielőtt feltűnt a "semmiből".