Él Bennünk egy GYERMEK, aki SZABADSÁGÉRT kiált!

Ez a gyermek figyelemre, szeretetre, törődésre, biztonságra és elfogadásra vágyik.

Ha ezeket nem kapja meg törékeny lelke könnyen megsérül.

Minél többször sérül, annál inkább próbálja elfojtani, egyre mélyebbre temeti magában ezeket a meg nem élt érzelmeket. Nem akar és nem is tud szembenézni ezekkel a sérülésekkel, így aztán mélyen tudatalattijába száműzi őket.

Mindannyiunkban él egy sebzett gyermek. Akit valamikor megbántottak, csúfoltak, akit nem értettek meg, akire nem figyeltek. Aki nem érezte magát fontosnak, szerethetőnek...

A kérdés az, hogy most "felnőttként" hajlandóak vagyunk-e szembenézni e sebzettségünkkel és elmerünk-e indulni a gyógyulás útján, vagy továbbra is szemellenzőink "védelme" alatt éljük az életünket?

Elmerjük-e dobni a szemellenzőt? Szembe merünk-e nézni az ismertlennel? 

Fel merjük-e tépni a régi sebeket? 

Szembe merünk-e nézni eltemetett traumáinkkal?

Elmerünk-e indulni egy ismertlen úton?

"A csodák a komfortzónán kívül történnek!"

Bele merünk-e vágni önmagunk felfedezésének csodájába?

A szemellenződ talán segít elrejteni egy olyan sérülésedet, amivel most/még nem akarsz szembenézni, ugyanakkor eltakarja előled azt a csodálatos nőt/férfit is, aki lehetnél, ha végre kilépnél a komfortzónádból és elkezdenél tenni ÖNMAGADÉRT!!!

Légy önmagad gyógyítója!!!

Karold fel sebzett gyermekedet és emeld olyan magasra, amilyen magasra csak tudod!!!

Ebben tudlak támogatni!

Ha úgy érzed, eljött az idő keress bizalommal!