Gyermekkor-korlátok-ego

Gyermekkor-korlátok-ego   

Részlet

Gyerekkoromban nem volt választási lehetőségem. Mindig megmondták, mit csináljak, hova menjek. Soha nem kérdezték meg, hogy mit szeretnék. Nem emlékszem, hogy e kérdést valaha is feltették volna a szüleim. Emiatt Botond már egész pici korában kiválaszthatta a ruháját, mindig megkérdeztem, hova menjünk, mit játsszunk, mi legyen az ebéd...

Ha a két végletet nézzük, akkor vagy nagyon jó volt valami gyerekkorunkban, és azért szeretnénk úgy csinálni mi is, vagy valami nagyon nem stimmelt és eldöntjük, hogy úgy biztos nem. A bosszantó az egészben, hogy ugyanannak a dolognak a két végét nézzük "csak" mindkét esetben. Korlátozva vagyunk. Az egónk korlátoz bennünket, észrevétlenül.

Mindegy melyik végletet választjuk, nem vagyunk Önmagunk! Foglyok vagyunk! Az egónk foglyai.

Képzelj el egy számegyenest, ahol Te állsz középen a 0-nál. Ha szüleid "jó cselekedeteit" utánozod le, akkor is az egód vezet, mert elhiteti veled, hogy Te választottál, pedig nem. Csak követted a mintát.

Ha a másik oldalt választod, akkor is az orrodnál fogva vezet, mert azért döntesz így, hogy az ellenkezőjét tedd annak, amit veled tettek. De ezt sem szabad akaratodból teszed. 

Szabad akaratod akkor lenne, ha nem ismernéd "még" egyik végletet sem, vagy - ami még nehezebb - tudnád magad függetleníteni az átélt történésektől.  Ha tudnál a szívedre hallgatni! Akkor lennél igazán szabad, az lenne a Te valódi döntésed.

Szívből kívánom Neked, hogy meghalld szíved hangját!