Még mindig vagy már megint… matekórán már annyiszor megtaláltam, de ez most más…

Hetek óta a fülemben cseng ez a dal:

6. Sorar Plexus (Napfonat) csakra

Sokan, sokféleképpen vélekednek az energiakezelésről.

Viszketett, égett, pirosodott a szemem. Kezdtem kutatni az előző percek emlékei közt. Mi az, amit ennyire nem akarok meglátni? Persze egóból gyorsan meg is válaszoltam, de a viszketés nem múlt el. Szinte ömlöttek a könnyeim.

Energetikai tisztításhoz készülődtem... éppen a tenyereimet dörzsöltem össze, amikor megjelent egy öreg indián képe..

Ez a mese egy kristályról szól. Olyan ragyogóról, mint amilyen Te is vagy!!!

Amikor a labda beleütközik a hálóba, visszapattan. Nem tud átmenni rajta. Találkozik vele, érzi, hogy áthatolhatatlan számára. Bárhogy is próbálkozik, mindig visszajön.

Ez a gyermek figyelemre, szeretetre, törődésre, biztonságra és elfogadásra vágyik.

Ma már azt hiszem, senkit nem lep meg az a kijelentés, hogy azok az érzelmek, amiket nem tudtunk megélni, negatívan hatnak lelkiállapotunkra. Ha akkor és ott nem adtunk teret egy érzésnek -például egy helyzetben nem mertünk nemet mondani, pedig szívünk szerint azt tettük volna, - annak nyoma marad testünk energiarendszerében.