Képek, gondolatok
MARY OLIVER: UTAZÁS
És egy nap majd úgy
ébredsz,hogy tudod, mit kell tenned.És nekifogsz.
Akkor is, ha körülötted mindenkitovább kárálja rossz tanácsait.Akkor is, ha reszketni kezd a ház,és érzed a húsodba vájó karmokat:"Ments meg!"-kiáltja minden
száj.Megállni? Eszedben sincs!Kapjon hajadba görcsös ujjú szél,búsan bánkódjanak utánad,nálad az iránytű: az igazi kincs.Épp eleget vártál már,és azon a vad éjszakán,
mikor az útonletört ágak és kövek hevernek,lassanként, magad mögött hagyodlehúzó kiáltásaik.Ekkor a
felhők mögülelőbújnak a csillagok.Új hang szólít: a saját hangod.Ráismersz, és biztos vagy:már veled marad végig.Részedről irány az Élet,hogy tedd az egyetlen dolgot,amelyre születtél,hogy az egyetlent, kit meg tudsz,megmentsd azt a lényt.Lengyel Enikő fordítása
mikor az úton
letört ágak és kövek hevernek,
lassanként, magad mögött hagyod
lehúzó kiáltásaik.
Ekkor a
felhők mögül
előbújnak a csillagok.
Új hang szólít: a saját hangod.
Ráismersz, és biztos vagy:
már veled marad végig.
Részedről irány az Élet,
hogy tedd az egyetlen dolgot,
amelyre születtél,
hogy az egyetlent, kit meg tudsz,
megmentsd azt a lényt.
Lengyel Enikő fordítása